Ahol az elmélet (nem mindig) találkozik a valósággal

Hogyan tanulunk?

2017. január 14. - pszichologusnagycsaladja

Annak idején nagyon érdeklődő kisgyerek voltam. Azt hiszem, a nagypapámtól örököltem ezt a mentalitást, ő amolyan bolondos feltaláló figura volt, a világon minden érdekelte és lenyűgözte, a csillagászattól kezdve az afrikai vadásztörténeteken át a Petőfi-verseskötetig. Aztán az iskolai „tanulás” valahogy elnyomta bennem ezt a fajta lelkes érdeklődést, csak mostanában kezdem újra felfedezni magamon, lehet, hogy épp a gyerekek hatására.

Mindenesetre nem szeretném, ha az ő kedvüket is elvenné az iskola, ha unalmas tankönyvek fölé görnyedve kellene megismerkedniük a világgal. Mindemellett nem is nagyon bízom benne, hogy az iskolában jelenleg azt a tudásanyagot adják át, amire valóban szükség van, abban formában, ami leginkább illeszkedik a gyerekek egészséges fejlődéséhez, vagy hogy elég időt hagynak a fontos készségek beérésére. 

Ezért minden alkalmat megragadunk, amikor játékosan, élményszerűen, szórakoztatóan tanulhatunk, még azelőtt, hogy az iskolai „tanulás” rossz tapasztalatai elvennék a gyerekek felfedező kedvét. Szeretném, ha a srácaim felnőve önállóan gondolkodó, kreatív, magabiztos, élethosszig tanuló emberekké válnának. Ehhez pedig a tanulásnak élvezetes, élményszerű, vidám és izgalmas dolognak kell lennie. Tanulunk séta közben, kiránduláson, sütés-főzés közben, mindig és mindenhol!
hogyantanulunk1.jpg

A hétköznapi helyzeteken kívül nagy rajongója vagyok a Montessori-módszeren alapuló feladatoknak is. Régi álmom volt, de csak most jutottunk el odáig, hogy van a nappalinkban egy külön polc, kifejezetten az ilyen feladatoknak. Ennek a lényege, hogy egy-egy tevékenységet külön kis tálcán kínáljunk fel, előkészítve a tálcára mindent, amire a gyereknek szüksége van ahhoz, hogy önállóan elvégezhesse a feladatot. Odasétál a polchoz, leemeli a neki tetsző tálcát, elviszi az asztalhoz (már ez is komoly egyensúly-fejlesztő feladat egy 3-4 évesnek), megcsinálja a feladatot, majd amikor végzett, mindent szépen visszapakol a tálcára,20161207_231404.jpg a tálcát pedig visszaviszi a polcra. Ennek a rendszernek óriási sikere lett nálunk, sokszor nem is tudom, hogy mikor csinálják, de a tálca elrendezéséből látom, hogy azt már valaki elvette, megcsinálta és visszatette. Azon túl, hogy az önállóságukat ez nagy mértékben fejleszti, az sem utolsó szempont, hogy szombat reggel nyerek plusz fél óra alvást, ha péntek este új tálcákat teszek ki! :) 

Ha te is kedvet kaptál hozz, hogy otthon tanítgasd, fejleszd a gyermeked, keresd a blogon a „játékos tanulás” címkével megjelölt posztokat!

A bejegyzés trackback címe:

http://pszichologusnagycsaladja.blog.hu/api/trackback/id/tr2612126473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.