Ahol az elmélet (nem mindig) találkozik a valósággal

Nyári szünetre készülünk

2017. június 21. - pszichologusnagycsaladja

Hamarosan itt a nyári szünet, én pedig nekiálltam összeszedni, hogy milyen tenni-illetve átgondolnivalóim vannak még addig. Az idei nyár egy kicsit más lesz nálunk, mint az eddigiek. Az elmúlt jó néhány évben vagy terhes voltam nyáron, vagy kisbaba volt a háznál, vagy totyogó, vagy ezek mindenféle kombinációja. Márpedig ezek olyan tényezők, amik mind valamennyire keresztbe tesznek a felhőtlen kikapcsolódásnak (LOL). Idén először ezek közül egyik sincs, Marci is elmúlt három éves, mostanra szépen összenőttek a fiúk, így semmi sem áll az útjába, hogy teljes egészében kihasználjuk és kiélvezzük a nyári szünet minden percét. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nekem nem kis feladat 3 hónapig minden napot reggeltől estig három (nagyon aktív, és hangos, és lelkes) gyerekkel tölteni.

v_nyariszunetcimlap.jpg

Hogy minden zökkenőmentesen menjen, legalábbis amennyire lehet, összeszedtem azt a pár dolgot amit a hátra lévő napokban még mindenképpen szeretnék átgondolni, elintézni, illetve megtervezni. 

  1. Bakancslista

Az idei bakancslistánkat már január elsején elkészítettük, évindításképpen, azóta egy szép keretben kint figyel a falon, és várja a pipákat. Íme:

v_bakancslista.jpg

Jól jön, hogy össze van írva, hogy nagyjából mikre szeretnénk sort keríteni. A következő napokban beírogatom majd a naptárba, hogy melyiket mikorra tervezzük, kiindulásnak jó lesz, ha meg másképp alakul, akkor áttervezzük. Teszek majd ki a gyerekeknek is naptárat, miben egyben látják az egész szünetet. Beírogatjuk majd együtt a programokat, ezzel el lehet kerülni a milliónyi „mikor megyünk ide meg oda”, „mikor lesz ez meg az” jellegű kérdést. Nagyobb utazást idén még nem tervezünk – bár látom, hogy sokan utaznak több gyerekkel is messzire, lehet, hogy mi valamit rosszul csinálunk, de nekünk ez egyelőre óriási strapa lenne, amire nem vágyunk. Pár hosszú hétvégére megyünk erre-arra az országban, meg van egy kis balatoni nyaralónk, időjárás függvényében oda is lejárogatunk majd. A maradék időt itthon töltjük, a társasházunk körül szerencsére hatalmas füves-fás park van, sok szomszéd gyerekkel, kis játszótérrel, az utcánk végében patak, utána kezdődik az erdő, úgyhogy nem kell túl messzire mennünk élményekre vadászni. Az udvaron a szomszéd szülőkkel épp egy kis akadálypálya építésén munkálkodunk, az autógumikat már megszereztük hozzá, pár farönk lapul a garázsban, és reményeink szerint raklapokat is sikerül majd hozni.

v_gumik.jpg

 

  1. Kreatív készletek

Mivel már mind a három gyerekem képes a kreatív eszközök (viszonylag) rendeltetésszerű használatára, idén nyáron szeretném, ha sok mindent tudnánk együtt készíteni. Ennek kapcsán elkezdem átnézni és kiselejtezni a meglévő készleteinket, és beszerezni, ami hiányzik. Biztosan veszek egy új csomag filctollat, színes ceruzát, egy tucat radírt, egy raklap ragasztót, pár tekercs celluxot normális tépővel, hogy ne nekem kelljen mindenkiét levagdosni, meg pár hegyezőt (ha valaki tud olyat ajánlani, aminek nem kopik el egy hét alatt az éle, nagyon hálás lennék). A két kicsi nagyon szereti a festékek színeit is keverni, magyarán kinyomkodják a tubusból a temperát, és összetrutyózzák az összes színt valami hányásszínű barnává (festeni nem akarnak vele). Ez sokáig eléggé irritált, mert hát ugye pazarlás, de most már úgy vagyok vele, ezzel is tanulnak és tapasztalnak, úgyhogy veszek egy doboz temperát is. Műanyag tűket és színes fonalat is veszek, nagyon jó varrás-előkészítő ötleteket láttam a neten, úgyhogy lehet, hogy ebbe is belekóstolunk.

v_kreativ.jpg

 

  1. Tanulás

Nyár és tanulás, érdekes kérdés. Legyen-e, mennyi legyen, és milyen formában… Elég sok amerikai otthonoktatós blogot követek, és az a helyzet, hogy nagyon vonz ez az életforma. Bár nálunk reális lehetőségként egyelőre nem jön szóba, mert a kortárs csoport hiányát nem érzem, hogy tudnám pótolni, a nyári szünet viszont szuper terep arra, hogy kicsit belekóstoljunk ebbe az életmódba. Ilyen szempontból izgatottan várom a szünetet, úgy tervezem, hogy sok érdekes dologgal fogunk majd foglalkozni. Mivel az ilyen „tanulás” jellege teljesen eltér az iskolai oktatástól, játékos, élményszerű, és ami a legfontosabb, nincs számonkérés és értékelés, így azt gondolom, nagyon fogják élvezni a srácok. A tanulós „feladatokért” pedig jutalom is jár majd, erről részletesebben kicsit lejjeb.

  1. Házimunka, önállóság

Az egyik fixa ideám, hogy nem fogok a háztartásomból olyan pasikat kiadni, akik nem képesek beindítani egy mosógépet, vagy összedobni alapvető kajákat, vagy gőzük sincs, hogy mit, hogyan és milyen gyakran kell(ene) kitakarítani. Kezdettől fogva igyekeztem erre hangsúlyt fektetni, és van sok dolog, amit koruknak megfelelően ügyesen meg tudnak már csinálni. Az ovis/sulis napokkal viszont gondban vagyok, mert a hulla fáradtan hazaeső gyereket az embernek nincs szíve még tovább terhelni ilyesmivel. A nyári szünet viszont remek lehetőség, hogy a napi rutinunkba beépítsünk pár újabb kihívást ezen a téren. Olyasmikre gondoltam idén, mint mosógép bepakolása és elindítása, tiszta ruhák elhajtogatása, étkezés után a saját tányér-pohár-evőeszköz elmosogatása, asztal leürítése, morzsák eltüntetése, alapvető ételek elkészítése, kenyér vajazása, rántotta, egyszerűbb sütik, stb. Takarítás terén többé-kevésbé a Flylady-féle zónás-rutinos módszert követem, ennek az alapjait is szeretném megismertetni a gyerekekkel. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog menni, ősszel majd beszámolok, hogy mire jutottunk.

v_ablakmosas.jpg

  1. Szabályok

Mivel nyáron az egész napjukat itthon töltik a gyerekek, egész másképp zajlik az élet, mint a tanév közben. Ennek kapcsán az alapvető szabályainkat is kicsit újra kell gondolni és át kell beszélni.

Két olyan nagyobb terület van, amit a szünet közeledtével újratervezünk, és a gyerekekkel is átbeszéljük. Az egyik a képernyő előtt eltölthető idő kérdése. Alapvetően nem tartjuk rossz dolognak a telefonos/számítógépes játékokat, de arra azért vigyázunk, hogy túl sok időt ne töltsenek ezzel a gyerekek. Nem könnyű belőni az egyensúlyt, de az nálunk alapszabály, hogy egyszerre legfeljebb fél órát lehet képernyőzni (kivéve, ha teljes filmet nézünk meg), mivel úgy tapasztaltuk, hogy ennyi idő alatt még pont nem süllyednek bele abba a zombi állapotba, amiből már nehéz kizökkenteni őket. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy naponta három félórás menetet lehet majd lenyomni a nyári szünetben - de ezt nem megfelelő viselkedéssel el lehet veszíteni, erre elég jól bejáratott rendszerünk van (erről részletesebben a következő pontban). Idén először megpróbálkozunk egy negyedik, bónusz félóra beiktatásával, ami játékkal nem tölthető, csak „értelmes” dologgal, lehet Google-térképet böngészni, Pinteresten keresgélni, ismeretterjesztő videót nézni, képet szerkeszteni, ilyesmik. Meglátjuk, hogy válik be.

v_kepernyo.jpg

A másik, amit így a nyári szünet elején át szoktunk ismételni, azok az alapvető viselkedési szabályok egymással szemben. Mivel nyáron az egész napot itthon, együtt töltik a gyerekek, sokkal intenzívebbek a napjaink, és egy idő után többnyire eljön az a pont, ahol kicsit elkezdik unni egymás fejét. Ez meg könnyen átmegy abba, hogy unalmukban nyegtetik, szekálják, bosszantják a másikat. Ezt a fajta viselkedést (meg azt a tipikus, vele járó, elnyújtott „AAAAANYAAAA, XY nem hagy békéééén” nyervogást) sajna nagyon nehezen viselem... Ilyenkor a szünet elején sokat beszélgetünk az alapvető tiszteletről, amivel a másik ember felé fordulunk. Elmantrázzuk párszor, hogy a tesó lehet legjobb barát, vagy legnagyobb ellenség is, nekik kell eldönteni, hogy mit szeretnének maguknak, és ennek megfelelően kell viselkedjenek a másikkal. Meg azt is, hogy mindenki szeretné kellemesen tölteni a nyarat, a békés, nyugodt hangulatot pedig mi magunk tudjuk megteremteni, mindenki a saját viselkedésével. Kicsi koruktól kezdve sokat hangsúlyozzuk nekik, hogy a saját döntéseiket hozzák meg, saját maguk alakítják az életüket, és a döntéseiknek következménye van.

  1. Jutalmak, következmények, motiváció

A fenti tervek mind nagyon szépen hangzanak, de csak akkor lesz belőlük valami, ha valahogy sikerül rávenni a gyerekeket az együttműködésre. Ami, valljuk be, nem mindig egyszerű. 

Sok mindennel próbálkoztunk mi is, mostanra van egy elég jól bevált rendszerünk. Nálunk akkor működnek jól a hétköznapok, ha a „normális” viselkedést rendszeres időközönként jutalmazzuk, a helytelennek pedig azonnal következménye van. Nyáron ennek még nagyobb jelentősége van, hiszen nemcsak pár órát, hanem az egész napot együtt töltjük, fontos, hogy jól tudjunk együttműködni. Az alapvető jutalom nálunk lényegében a képernyőidő, pontosabban pénz, amit képernyőidőre lehet beváltani (bár ez elég megosztó téma, de én híve vagyok a pénzkezelés korai megtanításának, rengeteg előnyét látom, de ebbe itt most nem mennék bele). A rendszer lényege nagy vonalakban, hogy minden órában, amikor nincs balhé, 10 Ft-ot szereznek. További 10 Ft jár az extra feladatok elvégzéséért (első szólásra, hiszti nélkül), mint a reggeli rutin, esti tusolás, „tanulós” feladatok, és háztartási tennivalók.  Ha viszont megszegnek szabályt, akkor 10 Ft „bírságot” kell fizetni, és arra az órára nem jár a tízes. A pénzt aztán be lehet váltani képernyő-időre, fél óra 40 Ft, vagy le lehet vásárolni boltban. Az külön kapóra jött, hogy a srácok elkezdtek X-Boksz-ért rimánkodni, megbeszéltük, hogy akkor erre fognak gyűjteni a nyáron, nagyon lelkesek. Persze 10 Ft-jával nem egyszerű összeszedni, úgyhogy erre ki fogunk találni valami bónusz rendszert, és ha szépen haladnak a gyűjtéssel, akkor kipótoljuk majd.

Így nagy vonalakban ezek a tervek, aztán majd menet közben meglátjuk, hogy alakul...

 

A bejegyzés trackback címe:

http://pszichologusnagycsaladja.blog.hu/api/trackback/id/tr5712591659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.