Ezt a csodás ötletet a Left Brain Craft Brain blogon találtam, és azonnal tudtam, hogy ennek óriási sikere lesz nálunk! Imádom a tanulásnak minden olyan formáját, ami nem tankönyv fölé görnyedős magolás. Kisebb gyerekeknél pedig annál hatásosabb a tanulás, minél több érzékszervet sikerül bevonni. És hát valljuk be, kevés dolog tudja jobban felkelteni egy gyerkőc érdeklődését, mint egy finom desszert, így minden adott a sikerhez!
A srácokkal sokszor szóba kerülnek a vulkánok, rendszeresen visszatérő téma, lenyűgözi a őket. Ilyenkor elővesszük a Földről szóló könyveket, és tanulmányozzuk, mi is az a láva, honnan jön, miért olyan, amilyen, miért tör ki, stb. Ilyenkor aztán előkerülnek ezek az ábrák is, amik a pudingot ihlették:
A rétegekre többféle felosztás is létezik, vannak részletesebbek, de az alapvető felosztás a belső mag - külső mag - köpeny - kéreg. Megnézegettük a fiúkkal a képeket, beszélgettünk róla, hogy ilyen mélyre senki nem tudott még lejutni, ezért csak elképzeléseink vannak arról, hogy mit rejt a Föld mélye, különböző műszeres mérések alapján. Megbeszéltük, hogy a Földnek két szilárd rétege van, a legmélyebben fekvő belső mag, illetve a felszínt borító kéreg. A köpeny esetében belefutottunk némi ellentmondásba, mert vannak olyan források, amik szerint folyékony, és van, ami szerint szilárd. Végül sikerült feloldani az ellentmondást azzal a magyarázattal, hogy valójában folyékony, de nagyon viszkózus, így a hétköznapi fogalmaink szerint inkább szilárdnak tekinthető (és a köpenynek is vannak különböző rétegei, különböző tulajdonságokkal, de szerencsére nem szigorlatozni készülünk, ezért ebbe nem mentünk bele).
Pár képet kitettünk a konyhaasztal fölé emlékeztetőnek, és indulhatott a kotyvasztás. Nem bonyolítottuk túl a dolgot, nagyjából ennyi az összes hozzávaló:
- pudingpor (tej és cukor) a puding elkészítéséhez: én három csomag pudingot használtam, a belső és külső mag vaníliás pudingból a köpeny puncsosból, a kéreg pedig csokisból készült
- keksz a szilárd rétegek ropogóssá tételéhez: ahhoz, hogy a dolog még élmenyszerűbb legyen, a szilárd rétegekbe, vagyis a belső magba és a kéregbe kekszet tördeltünk. A színek illeszkedése miatt az alsó rétegbe háztartási keksz, a felsőbe pedig kakaós Győri Édes került.
- ételfesték a látványosabb rétegekért: alsó rétegnek meghagytam a natúr vaníliás pudingot, a narancssárga réteg szintén vaníliapuding, piros és sárga ételfestékkel, a rózsaszín pedig puncs, amihez szintén kevertem kicsit a piros ételfestékből, hogy intenzívebb színe legyen
- kókuszreszelék: zöld ételfestékkel színezve ez jelképezi a földfelszín élővilágát
- átlátszó poharak: a miénk műanyag, a Möbelixből van, 6db volt egy csomagban. Mivel nagyon sok puding maradt, a poharakon kívül csináltam egy nagyobb üvegtálba is, ami - mint később kiderült - további nagyszerű lehetőségeket rejtett magában.
A végeredmény látványos, izgalmas és nem utolsó sorban fincsi:
Ádi (5) evés közben megjegyezte, hogy ő kitalálta, hogyan lehetne lemenni a mélyebb rétegekbe: a földköpenybe le kellene vezetni egy csomó vizet, attól kihűlne és megszilárdulna, akkor meg már simán át lehetne fúrni. Imádom ezt a fajta kreatív problémamegoldó gondolkodást, nagyon örülök, amikor ennek a jeleit látom a srácokon!
Miután a poharas verzió elfogyott, elővettük a tálat. Menet közben aztán kiderült, hogy ez a verzió további izgalmas lehetőségeket rejt magában.
Készítettünk benne például vulkánt. Gyönyörűen látszik, ahogy a kéreg repedésén keresztül felszínre tör a földköpenyre jellemző izzó kőzetolvadék :)
Marci (3) kiskanállal eszközölte az alábbi csodás lemeztektonikai törésvonalat:
És most kapaszkodjatok, mert még nincs vége:
És a vége: földtani szempontból értelmezhetetlen apokalipszis, és teljes boldogság :)
Ha tetszett, további ötletekért kövess minket a Facebookon és a Pinteresten.
