Ahol az elmélet (nem mindig) találkozik a valósággal

A pszichológus nagycsaládja

Cápás alkotósdi

2017. július 28. - pszichologusnagycsaladja

Hát na... Nem vagyunk egy művészeti beállítottságú család, ez az igazság. Úgyhogy innentől inkább csak az olvasson tovább, aki szintén nehezen szánja rá magát az alkotósdira, és egyszerű, de nagyszerű ötletet keres. Meg az, aki szeretne röhögni egy jót a bénázásomon... :)

v_cimlap_4.jpg

Ádi (5) nagyon szeret kreatívkodni, nyaggat is vele rendesen, és hitegetem is már egy ideje, hogy majd készítünk valamit, csak hát most ez van, aztán meg az. Most, hogy túl vagyunk a nappali felújításon, és az ezzel járó kisebbfajta idegösszeomlásból is sikerült nagyjából felépülni, megígértem magamnak, hogy nem halogatom tovább, alkotunk valamit. Ádi nagyon élvezi a Pinterest-en nézelődést is, van egy saját táblája, oda gyűjtögeti folyamatosan az ötleteket (ha valaki szívesen bekukkantana egy 5 éves fejébe, itt megtekintheti, hogy miket válogat össze). Ezek közül a papírtányér cápára esett a közös választásunk. Leírást nem találtunk hozzá, de annyira azért nem tűnt bonyolultnak, úgyhogy belevágtunk. Ami szükséges hozzá: 

- papírtányér

- festék, ecset

- színes papír (az alap verzióhoz piros, fekete, és fehér)

- kartonpapír az uszonyokhoz

- olló, ragasztó 

A tányérból kivágtam egy vékony szeletet,hogy kúp alakúra össze lehessen húzni. Kísérleteztem több mérettel is, nagyjából a képen látható körcikk az ideális:

v_kivagas2.jpg

Ha ez megvan, akkor máris komoly döntést kell hoznunk. Az eredeti képen a cápa szeme-szája színes papírból van ráragasztva, de lehet más technikával is dolgozni, és egyszerűen ráfesteni a testrészeket. Ádi az utóbbi megoldást választotta, így neki előrajzoltam  az "arcot", ő meg nekiállt kipingálni. Én pedig maradtam az eredeti verziónál, így egyszínű szürkére festettem a tányéromat, majd színes papírból vagdostam ki a formákat - először a szája hátterét pirosból, majd a fogait és a szeme fehérjét sima fénymásolópapírból, végül a pupillát feketéből. 

Végül jöhetnek az uszonyok - amiket én például nemes egyszerűséggel észre sem vettem, ha a gyerek nem szól, még mindig ott ülnék, és nézegetném, hogy az enyém miért nem olyan "cápás", mint az eredeti képen... Ennyit a vizuális kultúrámról :D Szóval az uszonyok fekete kartonpapírból készültek, szemre megrajzoltam, egy kis fület ráhagyva kivágtam és a tányér hátuljára ragasztottam őket:

v_hatulja.jpg

És az elkészült művek - balra az én dögunalmas cápám, jobbra Ádi remekműve. Azt hiszem, Picasso sírt volna örömében, ha ilyen cápát tudott volna festeni... :)

v_ketto.jpg

Úgyhogy gyorsan rá is kerestem Picasso festményekre, hogy próbálkozott-e valami hasonlóval, és tessék:

v_picassoval.jpg

A büszke Művész Úr, és a mestermű:

v_adi.jpg

Idétlenkedésre is kiválóan alkalmas:

v_maszk.jpg

Ha tetszett, további ötletekért kövess minket a Facebookon, vagy nézz körül Ádi Pinterest tábláján.

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichologusnagycsaladja.blog.hu/api/trackback/id/tr5812686087

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kétfarkú Kutya Párt teszt és bukta 2017.07.29. 10:54:59

"Leteszteltük a Kétfarkúakat és megbuktak. Nem értik a humort csak a sajátjukat és nem valódi demokráciát akarnak, hanem ugyan ezt mint a mostani, csak más szereplőkkel." - Több mint négy év után a Szórakoztató Erkölcstan blog törölte kedvencei közül...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása