Ahol az elmélet (nem mindig) találkozik a valósággal

Gondolatok az olvasástanulásról

2017. október 14. - pszichologusnagycsaladja

Mikor kezdjen a gyerek megtanulni olvasni? Sok szülőt foglalkoztat ez a kérdés, de a válasz rengeteg mindentől függ.

v_cimlap1.jpg

A jelenlegi oktatási rendszerben, egy átlagos első osztályban nagyjából így zajlik az olvasástanulás:
Az első hat hét alapozó időszak, a hangokra bontást és a szótagolást tanulják. Ha átlagos iskolában, átlagos szemléletű tanító néninél tanulnak, akkor hat hét után, vagyis október közepén megírják az első felmérőt is, amire értékelést kapnak, változó formában (jól megfelelt, megfelet, stb, piros pont, kék pont, stb, százalékok), de a lényeg ugyanaz: akinek nem megy, már itt szembesül a negatív visszajelzéssel. Hat hét után, vagyis úgy október közepe táján megtanulják az első betűt. Innentől kezdve minden nap(!!!) tanulnak egy újabb betűt. 5-6 betűnként azért előfordul egy-egy ismétlő óra, ahol a meglévőket gyakorolják, de átlagosan egy nap, egy új betű. A betűtanulással egy időben elkezdik az összeolvasást is. Nagyjából az ötödik betű után azzal az öt betűvel már mondatot(!!!) olvasnak össze. Például ilyet: "A liliom lila." Ez volt az első, jól megjegyeztem, mert nem hittem a szememnek, hogy alig egy hete kezdték az első betűt, és már mondatot tesznek eléjük. A sokadik betűt már úgy tanulják, hogy a korábban tanult betűkkel egyből szavakat, mondatokat olvasnak. (Értsd: ha a korábbi 15 betű valamelyikére nem emlékszik jól, akkor az újat sem tudja begyakorolni.) A második félév közepén már oldalas szövegeket olvasnak. Közben folyamatosan felmérők, értékelés. Akinek nem megy, annak negatív értékelés, kék pont, fekete pont...

Nagyon elhibázott dolognak tartom, hogy a betűtanulással párhuzamosan tanítják az összeolvasást, ráadásul ilyen eszeveszett tempóban. A betűk felismerésének így nincs ideje automatikussá válni. Márpedig ha az agy azzal van elfoglalva, hogy az adott betűre próbál visszaemlékezni, mert a beazonosítása nem automatikus, akkor nem marad kapacitása arra, hogy az olvasott szó, pláne mondat vagy teljes szöveg értelmét, jelentését felfogja. Meg vagyok győződve róla, hogy ennek az alapjaiban elhibázott, elkapkodott olvasástanításnak a következménye az a nagyon szomorú kép, ami a PISA felmérések eredményeiből kirajzolódik:   

"Az OECD friss mérése szerint a magyar diákok 27,5 százaléka nem rendelkezik az elvárható minimális szövegértési képességekkel sem, vagyis lényegében képtelenek kibogarászni egy – nem extra bonyolult – szöveg értelmét, abban megtalálni és értelmezni a releváns információt. Ezek a gyerekek gyakorlatilag funkcionális analfabéták."

Az olvasás nagyon összetett idegrendszeri folyamat, rengeteg készségnek kell hozzá összehangoltan működnie. Kezdve a betűket alkotó vonalak helyzetének elemzésével, a betűk beazonosításával, a hangok összeolvasásának megértésével. Ha idáig eljut a gyerek, az még mindig csak betűzgetés. Az érettebb olvasás során az agy a betűkön kívül egyben "látja" a szót is, sőt a szövegkörnyezetből is visszakövetkeztet szavakra, ezek a folyamatok villámgyorsan, párhuzamosan zajlanak. Ezért tudunk akkor is viszonylag könnyen elolvasni egy szöveget, ha a betűk sorrendjét felcseréljük:

betusorrend.jpg

A jelenlegi oktatási módszer nem segíti elő ennek a nagyon összetett folyamatnak a fokozatos kialakulását és beérésétMivel az oktatási rendszer nem fog egyik napról a másikra megváltozni, aki most megy iskolába, így tanul olvasni.

Mit tehet a szülő?

Sok szülőben felmerül a kérdés, hogy vajon jó-e, helyes-e előre, otthon elkezdeni olvasni tanítgatni a gyereket. Az elmúlt években sok szülői értekezleten ültem ebben a témában, hallottam logopédust, pszichológust, tanítónőt nyilatkozni a kérdésben, a válasz mindig ugyanaz volt: NEM! SEMMIKÉPP SEM! És hogy miért?

Például, mert az óvodás kor fő tevékenysége a szabad játék, hagyni kell a gyereket játszani, nem szabad ilyesmivel terhelni. Ebben mondjuk van igazság, kár hogy 6 évesen, első osztályban ezt egyik napról a másikra elfelejti a rendszer, és beültetik őket kapásból 5-6 tanórára...

A másik kedvenc érvem: ha már tud olvasni, az iskolában unatkozni fog a gyerek. Nekem az a tapasztalatom itthon a három gyerekemmel, hogy ha a legkisebbemnek kiteszek egy feladatot a polcra, és az szépen, érdekesen van tálalva, akkor a nagyok is odamennek, és örömmel megcsinálják ők is, annak ellenére, hogy bőven az ő tudásszintjük alatt van, nekik "babakönnyű", vagy ha úgy tetszik, "gagyi". Ha változatos, játékos feladatokat ad a tanító néni, akkor ugyanolyan szívesen megcsinálja az olvasni tudó gyerek is, nem fog unatkozni.

Egy harmadik, és egyben talán a legnyomósabb ok, ami miatt jellemzően azt javasolják a szakemberek, hogy ne tanítsuk otthon olvasni a gyereket, az az, hogy a társadalom tudatában — és sajnos gyakran még a mostani fiatal szülők tudatában is — a "tanítás" valami olyasmit jelent, mint bemagoltatás, számonkérés, könyv fölé görnyedés, feladatlapozás. Ilyesmivel valóban nem szerencsés terhelni az óvodás gyereket, és a szülő-gyerek kapcsolatot sem. 

De akkor mégis hogyan?

Az én véleményem szerint az első és legfontosabb, újraértelmezni a tanulás fogalmát. Aki már olvasgatott itt a blogomon, van sejtése arról, hogy mire gondolok. Aki még nem: a tanulást játékos, izgalmas, örömteli, tevékeny felfedezéssé kell tenni a gyerekek számára. Különösen igaz ez az óvodás korosztályra. Nem szabad számon kérni, nem szabad értékelni, negatív visszajelzést adni. Időt és lehetőséget kell adni a gyereknek, hogy a saját tempójában ismerkedhessen a világgal. Nincs ez másképp a betűk tekintetében sem.

A másik fontos dolog, az olvasástanulás értelmezése. Az olvasás nem egyenlő a betűk felismerésével. A fent leírt iskolai olvasástanítás egyik legnagyobb hibája, hogy egyszerre próbálja tanítani a betűket, és az összeolvasást. Az én véleményem szerint nem lenne szabad a gyerekeket összeolvasni tanítani, amíg a betűk felismerése nem válik teljesen automatikussá! Ez pedig nem megy egyik napról a másikra. Ha rajtam múlna, én a betűkkel való játékos ismerkedést megkezdeném már az óvodában. Hangsúlyozom, hogy ISMERKEDÉST, tehát nem tartanám helyesnek, hogy betűket TANÍTSANAK, a tudást bármi módon számon kérjék vagy értékeljék. 

Mutatom, hogy mi itthon hogyan csináljuk.

Betűkosár

Óvodás gyerekek részére egy új betű/hang bevezetésére a legjobb módszernek a betűkosár összeállítását tartom, vagyis egy kosárba összeválogatok csupa olyan tárgyat, ami az adott hanggal kezdődik. Marcival éppen a héten kezdtük el, első betűnek a neve kezdőbetűjét választottam, a képen láthatjátok a kosarat "M" hanghoz:

v_betukosar_m.jpg

A kosár tartalma (majom, mikulás, egy doboz mazsola, maci, mesekönyv: Makk Marci, Minyon, mókus, a kezében makk, mentőautó, Marci fotója, mozdony, madár, motor, méhecske, Maoam):

v_betukosar_m_kibontva.jpg

Kicsi gyerekeknél fontos, hogy ne csak leírt formában találkozzon a betűvel, hanem térbeli, megfogható, körbetapintható, forgatható változatban is, ezért műanyag és szivacs betűk is kerülnek a kosárba:

v_m_betu.jpg

A kosárból elsőként a betűt vesszük ki, többször kimondjuk, MMMM (nem „em”, csak magát a hangot). Az ujjamat végig húzom a formáján, közben mondom is neki: „Látod, ilyen a M. Egyenes-ferde-ferde-egyenes (a nagy betűre), egyenes-kapu-kapu (a kicsire)." Ezután egyesével kiszedjük a tárgyakat a kosárból, és mindegyiket megnevezzük, úgy, hogy előtte kétszer mondom a M hangot, majd a szót. M…M…Mozdony. M…M…Méhecske, és így tovább. Nagyon élvezi a kosárka felfedezését, miután átnéztük, a benne lévő játékokkal játszunk, amit szeretne, az ehető dolgokat meg is lehet enni :)

Képes betűk

A betűkosárral egy időben a falra kiteszem a Gyereketető blog Képes Betűk sorozatából az éppen aktuálisat. (Érdemes szétnézni a blogon, szuper ötleteket, és sok ingyenesen nyomtatható anyagot találhattok. A nyomtatható anyagok letöltéséhez a hírlevélre kell feliratkozni.) 

v_m_kepes_betu.jpg

A betű alakjának rögzítése

Ha a fenti módszerekkel bevezettük a betűt, érdemes az alakjával kicsit mélyebben is megismerkedni. Óvodás korú gyerekek aktív tevékenység során tanulnak a leghatékonyabban. Ehhez nagyon jó módszer, ha a betűt elkészítjük különböző anyagokból. Törekedni szoktam rá, hogy olyan anyagból rakjuk ki a betűt, ami maga is az adott hanggal kezdődik, pl. a G-t gombokból, a B-t borsóból, stb, ezzel is rögzítve a kapcsolatot a hang és a betű formája között.

Itt Ádi éppen kávészemeket ragaszt K betűre:

v_kave.jpg

 

Betű felismerés, differenciálás

Ha úgy érezzük, hogy a betű alakja már kellőképpen ismerős a gyereknek, megpróbálhatunk a következő szintre lépni, ahol az adott betűt más formák, betűk közül kell kiválasztani, azoktól megkülönböztetni. Ezt több szinten is megtehetjük. Mivel Marci még nagyon kicsi (3 éves), ezt a feladatlapot úgy készítettem el, hogy a formák markánsan elkülönüljenek. Mivel a nagy M csak egyenes vonalakból áll, az összes többi formában görbülő vonalat is használtam, ennyi idősen ez épp elég. Amelyik körben M betű van, arra ráteszünk egy M-azsolát. A végén meg is lehet enni :)   

v_mdifferencialas.jpg

Ez pedig ugyanennek a feladatnak a legmagasabb szintje nagyobbaknak, ahol már valós szövegből, a többi betű közül kell az adott betűket kikeresni és bekarikázni:

v_kbetu.jpg

A két változat között rengeteg átmeneti verziót lehet kitalálni (pl. a nagy M-hez keverhetünk olyan formákat, amik csak egyenes vonalból állnak, de még nem teszünk mellé olyat, ami nagyon hasonlít, pl N-t, és így tovább). Fontos, hogy figyeljük a gyerek képességeit, és olyan feladatot tegyünk elé, amit jó eséllyel képes sikerrel teljesíteni. Nem az a cél, hogy vizsgáztassuk, hanem az, hogy örömmel végezett tevékenység során mélyüljön, rögzüljön a tudása, fejlődjenek a képességei.

Az összeolvasás megalapozása

Ha a betűkkel már megismerkedett a gyerkőc, a betűtanulás átvezetése az összeolvasás tanulásába szintén történhet fokozatosan. Ez az egyik kedvenc feladattípusom. Minta alapján kell kirakni a szavakat, vagyis nem kell a gyereket direktben azzal terhelni, hogy összeolvasson, de ahogy egymás után kikeressük a soron következő betűt, folyamatosan hangoztatjuk őket, így a kirakás során "magától" összáll a hangok sorozataként a szó. 

v_betukirako_1.jpg

v_betukirako_adi_1.jpg

 

Hangok

A sikeres olvasástanulás megalapozásához a betűk ismerete mellett szükség van a hangok felismerésének, egymástól való elkülönítésének képességére is. Így amellett, hogy a betűkkel fokozatosan ismerkedünk, a hangokra bontást és a szótagolást is gyakoroljuk játékos formában. A hangokra bontás gyakorlásához a legegyszerűbb, és a gyerekeim körében legnépszerűbb játék: robothangon beszélünk, vagyis jó hangsúlyosan hangonként mondjuk a szavakat, mondatokat, ahogy a rajzfilmekben a robotok beszélnek:

Gy-e-r-e   i-d-e.  

A szótagoláshoz a legjobb módszer pedig a mondókázás, szintén jó hangsúlyosan ritmizálva:

E-gye-dem be-gye-dem ten-ger-tánc...

Ha az olvasástanulást a fenti módszerek segítségével megfelelően megalapozzuk, elég időt hagyunk a betűk megismerésére és a tanultak beérésére, valamint a tanulást nem kíséri stressz és kudarc, a folyamat végén jó eséllyel a gyermekünk gond nélkül eljut oda,  hogy az olvasás ne küszködés, hanem valódi élmény és kikapcsolódás legyen a számára:

resize_of_v_olvasas.jpg

Ahogy fent írtam, Marcival most kezdjük az ismerkedést a betűk világával. A Facebook-oldalamon folyamatosan megosztom majd a játékokat és feladatokat, amiket csinálunk, tartsatok velünk. Itt a blogon pedig keressétek a "betűtanulás" címkével megjelölt posztokat.

A bejegyzés trackback címe:

http://pszichologusnagycsaladja.blog.hu/api/trackback/id/tr5212927373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.