Ahol az elmélet (nem mindig) találkozik a valósággal

A pszichológus nagycsaládja

Ismerjük meg Ausztráliát!

2017. április 14. - pszichologusnagycsaladja

Ahogy korábban írtam, elindultunk a Forma1-futamok nyomán a világ körül. Az elmúlt hetekben Ausztráliával ismerkedtünk.  

v_cimlap_2.jpg

Mivel ez az ország már tavaly is terítéken volt, a kenguru/déli félteke/nyáron van karácsony témát akkor eléggé körbejártuk. Arra gondoltam, hogy azoknál az országoknál, ahol nagyon sok az információ, és tavaly már foglalkoztunk vele általánosságban, idén kiválasztunk egy jellemzőt, és arra fókuszálunk. Ausztrália esetében idén ez a Nagy–korallzátony lett, főleg ezzel kapcsolatos játékok kerültek a polcra.

Tovább

Forma1-gyel a világ körül

Három fiúval várható volt, hogy előbb-utóbb lesz valaki, aki rácsavarodik az autóversenyzősdire. Persze így is történt, Balu két éves kora óta imádja a Forma1-et. Sosem felejtem el, beszélni még alig tudott pár szót, de azt már simán el tudta üvölteni, hogy "Szasztika Fettel" jobb hátsó defekttel a pálya szélén!", miközben a kismotorjával befarolt a járda menti sövénybe. 5 lépésenként. Azóta is tart a lelkesedés, családi program lett a Forma1 futamokból. 

v_forma1_cimlap.jpg

Tovább

Játékötletek a Víz Világnapjára


Március 22. a Víz Világnapja. Sok helyen lehet olvasni, hogy a következő évtizedek egyik legnagyobb problémája a tiszta víz hiánya lesz, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a felnövő generáció tudatában legyen a víz értékének. A Víz Világnapja egyébként személyes kedvencem is, mert két évvel ezelőtt ez volt az első „projektünk”, amivel egy héten keresztül foglalkoztunk a fiúkkal. Persze még picik voltak akkor, de nagyon élvezték, festettünk halacskát, fagyasztottunk, olvasztottunk, törtünk jeget, és felmentünk egy víztoronyba. Sokáig emlegették utána. Ezen a héten vízzel kapcsolatos játékok kerülnek a polcunkra, ezekből szeretnék megosztani veletek néhányat, reméltem ti is kipróbáltok majd párat közülük.

v_cimlap_1.jpg

 

Tovább

Tanulópontok itt-ott a lakásban

Szuper dolognak tartom a spontán tanulást. Amikor csak megakad valamin a szemünk, elolvassuk, és máris többet tudunk. A gyerekekkel is szeretem, ha így működik a tanulás, nem szoktam leültetni őket és direktben megtanítani nekik dolgokat, elég fura is lenne...

v_cimlap.jpg

Pár éve volt egy időszak, amikor elég nehezen indultak nálunk a reggelek. A fiúk előbb felébredtek, mint mi, az egyik többnyire leült játszani valamivel, a másik többnyire megpróbált becsatlakozni, mi már csak a visítozásra ébredtünk. Próbáltam kitalálni valamit, ami kicsit leköti a figyelmüket reggel.

Tovább

Matatós kártyák ovis alváshoz

A kötelező ovis alvás nagy mumus nálunk. Emlékeim szerint én sem aludtam egyetlenegy alkalommal sem. Ráadásul én vérbeli jókislány voltam, meg sem mertem moccanni, nehogy kiderüljön, hogy nem alszom. Igazi kínlódás volt, ha az ovis évek kerülnek szóba, ez az első dolog, ami eszembe jut. A gyerekeim is korán elhagyták a délutáni alvást, mire oviba kerültek, egyik sem aludt már. Szerencsére végig itthon voltam kistesókkal, így meg tudtam oldani, hogy hazahozom őket ebéd után. Most már nem is bánom, legalább sok időt töltenek a családban a srácok, többet tudok foglalkozni velük. De azért amikor az ovisom mellett volt itthon egy dackorszakos kétéves, meg egy csecsemő, hát az igazat megvallva jól jött volna, ha bent marad délutánra.

v_matatoskesz1.jpg

Futottam pár kört ezzel kapcsolatban, próbáltam egyezkedni az óvónőkkel, de nem sikerült elérni semmit (pedig egyébként nagyon nyitott óvó nénink volt, szuperül tudtunk együttműködni – minden másban). Másoktól is nagyjából hasonló történeteket hallok, ez a kötelező egyenaltatás valamiféle kőbe vésett dolog az ovikban.

Aztán eljött a nagycsoport, Balu elkezdett ovis focira járni, heti két délután. Egyértelmű volt, hogy ezeken a napokon bent fog „aludni”. Persze nem aludt. Róla azért tudni kell,

Tovább

Angoloznál a gyerekkel, de béna a kiejtésed?

Amikor Baluval elkezdtünk angolozni, eleinte úgy gondoltam, jobb, ha csak videókat néz angolul, én inkább nem beszélek hozzá, hogy ne az én bénácska kiejtésemet szedje fel. Aztán ahogy elkezdte használni az angol szavakat, kezdett megnevezni dolgokat angolul, látszott, hogy ez így nem igazán tartható. Így végül mégis úgy döntöttem, hogy beszélek hozzá én is, de a kiejtés dolog továbbra is zavart…

v_angolcimlappng.png

Gyanítom, hogy nem vagyok ezzel a problémával egyedül. A mostani

Tovább

Így dobtuk fel a téli sétát

Nem tudom, más hogy van vele, de nálunk télen minden annyival nehezebb… Ha nem mozognak eleget a srácok, sokkal nehezebben telnek a napok, több a konfliktus, több a hiszti. Az utóbbi hetek jeges időjárásával eléggé gondban voltunk. A játszóterek használhatatlanok, biciklizni, rollerezni sem lehet, marad a séta, amit viszont Marci nem annyira szeret (két lépés után jön a „Vegyéééél feeeel”).

v_teliseta_cimlap.jpg

Azt viszont észrevettük, hogy a jeget szeretik feltörögetni a cipőjükkel. Innen jött az ötlet, hogy

Tovább

Játékötletek télre

Az utóbbi hetekben leginkább téli témájú játékok, feladatok kerültek ki a polcunkra. Ezekből válogattam össze egy adagra valót. Pingvinek és hópelyhek minden mennyiségben!

telijatekok1.jpg

 

1. Csapd le a hópelyhet!

Ezt a remek ötletet itt találtam, és egyből tudtam, hogy óriási siker lesz! A betűs hópelyhek ingyenesen nyomtathatók, én be is lamináltam, hogy tartós legyen, és jövőre is elő lehessen venni. Maga a feladat változhat, attól függően, hogy mennyi idős gyerekkel játszunk.

Tovább

Választott kétnyelvűség – így kezdődött

Nem terveztem tudatosan, hogy kétnyelvű gyerekeket neveljek, de végül is így alakult, aminek nagyon örülök. Igazából véletlenül kezdődött…

Balu két éves lehetett, amikor nagyon intenzíven érdeklődni kezdett a betűk iránt. Rengeteget álltunk a szomszédos nyomda ablaka előtt, és néztük a felragasztott feliratokat, ő rámutatott a betűkre, én meg mondtam a hangot, nagyon élvezte. Aztán megszületett a kistesó, és amíg a babával foglalkoztam, Balunak többnyire videót indítottam. Gondoltam, ha már ennyire érdeklik a betűk, keresek neki valami betűs videót. Magyarul nem találtam semmit, angolul viszont annál többet. Eleinte hezitáltam, jó lesz-e ez, de végül úgy döntöttem, tulajdonképpen mindegy, betű-betű, tetszeni fog neki, a magyar verziót ráér még megtanulni, most meg legalább hallja az angol nyelvet, a fülében lesz, hátha könnyebben fogja majd később megtanulni. Tágra nyílt szemekkel nézte a videót, kis vonaton utaztak a betűk, minden vagonban egy, amikor középre ért, kimondták hangosan. Aztán az ajánlóban felugrottak olyan videók, ahol a vagonokon számok utaztak, színek, gyümölcsök, háziállatok... Imádta mindet, újra és újra visszarakatta. Aztán egyszer csak észrevettem, hogy utánozgatja, a videóval együtt mondja a szavakat. A lakásban egy-egy tárgyat is elkezdett angolul megnevezni. Belelkesültem. Elkezdtem tudatosan keresgélni a videókat. Eleinte úgy gondoltam, én nem beszélek hozzá angolul, ne az én béna kiejtésemet szedje fel, elég a videó. Aztán annyira elkezdte használni a szavakat, hogy végül meggondoltam magam, és beleugrottunk teljes gőzzel (és nagy lendülettel nekiálltam a kiejtésemet feltuningolni, erről itt írtam részletesebben). Innentől felgyorsultak az események, olyannyira, hogy 3 éves korára ugyanúgy beszélt angolul, mint magyarul, értette, hogy ez két külön nyelv, gond nélkül váltott egyikről a másikra, fordított is, ha arra volt szükség (Nagyinak például).

Semmi különösebb módszert nem követtünk, nem állítottam fel semmilyen keretet, hogy mikor beszélünk angolul. Tudtam, hogy milyen videókat néz, milyen szavakat ért meg, abból indultunk ki. Szerette a járműveket, séta közben nézegettük, megneveztük őket, mit csinálnak, indulnak, megállnak, kanyarodnak, piros a lámpa, stb. Sokszor elmondtam egymás után ugyanazt angolul-magyarul-angolul-magyarul, ha volt benne új szó, akkor azt hangsúlyozva mindkét mondatban. Villámgyorsan ragadt rá.

A két kisebb fiammal már a sok tapasztalat és sikerélmény birtokában tudatosan vágtunk neki. Értek azért meglepetések bőven… De ezekről részletesebben majd a későbbi posztokban.

Jelenleg ott tartunk, hogy mindhárman értenek mindent angolul a koruknak megfelelő témákban, és aktívan használják is az angolt, bár különböző szinteken. Nagyon örülök, hogy így alakult, élvezem minden percét az angolozásnak, és az sem utolsó szempont, hogy én sem estem ki a nyelvhasználatból az itthon töltött évek alatt. Annál pedig kevés lelkesítőbb élmény van, amikor a szobából kiszűrődő hangokból hallom, hogy a gyerekeim teljes elmélyüléssel játszanak egymással angolul :)

Ha te is szívesen belevágnál a kétnyelvű nevelésbe, vagy már benne is vagy, ötletekért keresd a blogon a „választott kétnyelvűség” címkével ellátott posztokat.

Hogyan tanulunk?

Annak idején nagyon érdeklődő kisgyerek voltam. Azt hiszem, a nagypapámtól örököltem ezt a mentalitást, ő amolyan bolondos feltaláló figura volt, a világon minden érdekelte és lenyűgözte, a csillagászattól kezdve az afrikai vadásztörténeteken át a Petőfi-verseskötetig. Aztán az iskolai „tanulás” valahogy elnyomta bennem ezt a fajta lelkes érdeklődést, csak mostanában kezdem újra felfedezni magamon, lehet, hogy épp a gyerekek hatására.

Mindenesetre nem szeretném, ha az ő kedvüket is elvenné az iskola, ha unalmas tankönyvek fölé görnyedve kellene megismerkedniük a világgal. Mindemellett nem is nagyon bízom benne, hogy az iskolában jelenleg azt a tudásanyagot adják át, amire valóban szükség van, abban formában, ami leginkább illeszkedik a gyerekek egészséges fejlődéséhez, vagy hogy elég időt hagynak a fontos készségek beérésére. 

Ezért minden alkalmat megragadunk, amikor játékosan, élményszerűen, szórakoztatóan tanulhatunk, még azelőtt, hogy az iskolai „tanulás” rossz tapasztalatai elvennék a gyerekek felfedező kedvét. Szeretném, ha a srácaim felnőve önállóan gondolkodó, kreatív, magabiztos, élethosszig tanuló emberekké válnának. Ehhez pedig a tanulásnak élvezetes, élményszerű, vidám és izgalmas dolognak kell lennie. Tanulunk séta közben, kiránduláson, sütés-főzés közben, mindig és mindenhol!
hogyantanulunk1.jpg

A hétköznapi helyzeteken kívül nagy rajongója vagyok a Montessori-módszeren alapuló feladatoknak is. Régi álmom volt, de csak most jutottunk el odáig, hogy van a nappalinkban egy külön polc, kifejezetten az ilyen feladatoknak. Ennek a lényege, hogy egy-egy tevékenységet külön kis tálcán kínáljunk fel, előkészítve a tálcára mindent, amire a gyereknek szüksége van ahhoz, hogy önállóan elvégezhesse a feladatot. Odasétál a polchoz, leemeli a neki tetsző tálcát, elviszi az asztalhoz (már ez is komoly egyensúly-fejlesztő feladat egy 3-4 évesnek), megcsinálja a feladatot, majd amikor végzett, mindent szépen visszapakol a tálcára,20161207_231404.jpg a tálcát pedig visszaviszi a polcra. Ennek a rendszernek óriási sikere lett nálunk, sokszor nem is tudom, hogy mikor csinálják, de a tálca elrendezéséből látom, hogy azt már valaki elvette, megcsinálta és visszatette. Azon túl, hogy az önállóságukat ez nagy mértékben fejleszti, az sem utolsó szempont, hogy szombat reggel nyerek plusz fél óra alvást, ha péntek este új tálcákat teszek ki! :) 

Ha te is kedvet kaptál hozz, hogy otthon tanítgasd, fejleszd a gyermeked, keresd a blogon a „játékos tanulás” címkével megjelölt posztokat!

süti beállítások módosítása