Nem terveztem tudatosan, hogy kétnyelvű gyerekeket neveljek, de végül is így alakult, aminek nagyon örülök. Igazából véletlenül kezdődött…
Balu két éves lehetett, amikor nagyon intenzíven érdeklődni kezdett a betűk iránt. Rengeteget álltunk a szomszédos nyomda ablaka előtt, és néztük a felragasztott feliratokat, ő rámutatott a betűkre, én meg mondtam a hangot, nagyon élvezte. Aztán megszületett a kistesó, és amíg a babával foglalkoztam, Balunak többnyire videót indítottam. Gondoltam, ha már ennyire érdeklik a betűk, keresek neki valami betűs videót. Magyarul nem találtam semmit, angolul viszont annál többet. Eleinte hezitáltam, jó lesz-e ez, de végül úgy döntöttem, tulajdonképpen mindegy, betű-betű, tetszeni fog neki, a magyar verziót ráér még megtanulni, most meg legalább hallja az angol nyelvet, a fülében lesz, hátha könnyebben fogja majd később megtanulni. Tágra nyílt szemekkel nézte a videót, kis vonaton utaztak a betűk, minden vagonban egy, amikor középre ért, kimondták hangosan. Aztán az ajánlóban felugrottak olyan videók, ahol a vagonokon számok utaztak, színek, gyümölcsök, háziállatok... Imádta mindet, újra és újra visszarakatta. Aztán egyszer csak észrevettem, hogy utánozgatja, a videóval együtt mondja a szavakat. A lakásban egy-egy tárgyat is elkezdett angolul megnevezni. Belelkesültem. Elkezdtem tudatosan keresgélni a videókat. Eleinte úgy gondoltam, én nem beszélek hozzá angolul, ne az én béna kiejtésemet szedje fel, elég a videó. Aztán annyira elkezdte használni a szavakat, hogy végül meggondoltam magam, és beleugrottunk teljes gőzzel (és nagy lendülettel nekiálltam a kiejtésemet feltuningolni, erről itt írtam részletesebben). Innentől felgyorsultak az események, olyannyira, hogy 3 éves korára ugyanúgy beszélt angolul, mint magyarul, értette, hogy ez két külön nyelv, gond nélkül váltott egyikről a másikra, fordított is, ha arra volt szükség (Nagyinak például).
Semmi különösebb módszert nem követtünk, nem állítottam fel semmilyen keretet, hogy mikor beszélünk angolul. Tudtam, hogy milyen videókat néz, milyen szavakat ért meg, abból indultunk ki. Szerette a járműveket, séta közben nézegettük, megneveztük őket, mit csinálnak, indulnak, megállnak, kanyarodnak, piros a lámpa, stb. Sokszor elmondtam egymás után ugyanazt angolul-magyarul-angolul-magyarul, ha volt benne új szó, akkor azt hangsúlyozva mindkét mondatban. Villámgyorsan ragadt rá.
A két kisebb fiammal már a sok tapasztalat és sikerélmény birtokában tudatosan vágtunk neki. Értek azért meglepetések bőven… De ezekről részletesebben majd a későbbi posztokban.
Jelenleg ott tartunk, hogy mindhárman értenek mindent angolul a koruknak megfelelő témákban, és aktívan használják is az angolt, bár különböző szinteken. Nagyon örülök, hogy így alakult, élvezem minden percét az angolozásnak, és az sem utolsó szempont, hogy én sem estem ki a nyelvhasználatból az itthon töltött évek alatt. Annál pedig kevés lelkesítőbb élmény van, amikor a szobából kiszűrődő hangokból hallom, hogy a gyerekeim teljes elmélyüléssel játszanak egymással angolul :)
Ha te is szívesen belevágnál a kétnyelvű nevelésbe, vagy már benne is vagy, ötletekért keresd a blogon a „választott kétnyelvűség” címkével ellátott posztokat.
