Amikor Baluval elkezdtünk angolozni, eleinte úgy gondoltam, jobb, ha csak videókat néz angolul, én inkább nem beszélek hozzá, hogy ne az én bénácska kiejtésemet szedje fel. Aztán ahogy elkezdte használni az angol szavakat, kezdett megnevezni dolgokat angolul, látszott, hogy ez így nem igazán tartható. Így végül mégis úgy döntöttem, hogy beszélek hozzá én is, de a kiejtés dolog továbbra is zavart…

Gyanítom, hogy nem vagyok ezzel a problémával egyedül. A mostani kisgyerekes anyukák még az a generáció, akik a suliban többnyire csak a tanár nénitől halloták az angolt, valami borzalmas hunglish formában (leszámítva azt a néhány gyógyszöveget a kazettás magnóról). Emlékszem, egyszer gimis koromban bekapcsolatm a BBC-t, és még azt sem tudtam eldönteni, hogy a riporter csaj angolul beszél-e (igen), vagy ő még a közel-keleti helyi tudósító, akit majd még szinkronizálnak (nem). Hát, ahogy mondani szokták, innen szép nyerni :D

Így hát úgy döntöttem, nekiállok én is fejleszteni a kiejtésemet. Úgyis régóta szerettem volna megtanulni azt a szép amerikai „R” hangot kimondani. Gondoltam, elkezdek jobban figyelni, hogy mit hogyan mondanak, próbálom utánozgatni én is a gyerekkel együtt az eredetit, igyekszem nem úgy mondani, ahogy be van rögződve, hanem úgy, ahogy tényleg hallom. Ezzel csak az volt a probléma, hogy nem működött. A hangok hallás utáni, ösztönös leutánzására ugyanis van egy életkori „ablak”, ami nagyjából 2 éves korban lezárul… Pech. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne a későbbiekben tudatosan megtanulni, vagy legalábbis erőteljesen felfejleszteni, csak a hallás utáni elismétléshez képest más módszer kell hozzá. Elkezdtem keresgélni a YouTube-on kifejezetten kiejtést oktató videókat. Így találtam rá a Rachel’s English honlapra. Egyszerűen szuper, pont amit kerestem!

És amitől szuper: ha felnőtt korban szeretnénk a kiejtésünket tökéletesíteni, nem elég a hallásunkra hagyatkoznunk. Rachel oldalán minden egyes hanghoz tartozik egy 5-10 perces videó, nagyon részletes magyarázattal, ábrával, lassított felvétellel arról, hogy az adott hangot hogyan kell képezni. Gyorsan meg is kerestem a már említett R hangot, megnéztem a videót, és egyből kiderült, hogy miért nem tudtam hallás után leutánozni. Nem is tudtam olyan pozícióba pakolni a számat, mint ami a videóban látszot… Mindegy, nem adtam fel, úgy voltam vele, ha több millió ember képes rá, én is képes leszek, ha addig élek is. Nagyjából egy hét gyakorlás után már kezdett egész jól alakulni. Rá is kattantam Rachel oldalára, naponta egy hangot megnéztem, és gyakoroltam szorgalmasan egész nap. Hihetetlen változást sikerült elérni, nem mondom, hogy anyanyelvi szintre jutottam, de a vérciki hunglisht sikerült alaposan túlszárnyalni.

Ha szeretnéd te is feltuningolni a kiejtésed, próbáld meg ezt:

1. Döntsd el, hogy a brit vagy az amerikai kiejtés tetszik-e jobban, melyikhez szeretnél közelíteni. Nálam egyértelműen az amerikai volt a befutó, valószínűleg a sok amerikai film miatt jobban a fülemben volt, valahogy nekem vagányabb az egész.
2. Ha az amerikait választottad, szívből ajánlom a Rachel’s English oldalt és YouTube csatornát. Ha a brit mellett döntöttél, nézz bele a YouTube-on az English with Lucy csatornába. Ezt nem ismerem részletesen, úgyhogy túl sokat nem tudok mondani róla, de kezdetnek jó lehet, ha mégsem jön be, biztos van még több hasonló is.
3. Ha Rachelnél vágsz bele: kezdd azzal, hogy megnézed egyesével a magánhangzók (és kettőshangzók) videóit, mint például ez: 
   
   
   
   
   Ez lehet, hogy kicsit uncsi, de ezek az alapok, amire az összes többi „lecke” épül. Ezen a ponton ki is fog derülni, hogy miért olyan rémes a magyarok angol kiejtése. Gyakorlatilag egyetlen magánhangzó sincs, ami teljesen megfelelne a mi hangjainak, egészen más (és nekünk totál természetellenes) szájtartással képezik a hangokat.
4. Ha ezzel megvagy, tovább lehet lépni a mássalhangzókra. Itt már azért nem olyan vészes a helyzet, sok az átfedés, úgyhogy sok videót simán ki is lehet hagyni. Van viszont egy pár hang, amiket ha begyakorolsz, egyből rengeteget javítanak a beszéded összhatásán: ilyen a „T” hang, amit sokszor félúton lenyelnek, vagy d-vé puhítanak; a „W”, amit mi magyarok előszeretettel helyettesítünk a V hanggal, pedig nem nehéz a W sem; a „R”, ami viszont teljesen más, mint a miénk, és elég nehéz megtanulni (nekem legalábbis az volt), viszont ha sikerül, az nagyon sokat dob a dolgon; a TH hang, amit a nekünk elég fura/vicces nyelv-kidugással kell képezni, de ha az ember szép kiejtést akar, akkor ezt nem lehet megkerülni; és a NG végződés, ahol nem mondják ki külön a n-g hangokat, hanem egy egész másmilyen hangot képeznek. Ha ezek megvannak, akkor máris egész jól állsz!
5. Amit még Rachel oldalán nagyon szeretek, az az általa „Ben Franklin” feladatnak nevezett módszer. Ezekben a videókban egy néhány mondatból álló rövidke szöveget elemez ki 10-15 percben, a legapróbb részletekig, hangsúlyozás, szókapcsolás, ritmus, minden benne van. Például ez:
   
   
   
   Rengeteget lehet belőle tanulni, pár ilyen videó után minden angol szöveget egész más füllel hallgat az ember.

Szívből ajánlom mindenkinek, aki angolozgat a gyerekével (és nem élt mondjuk évekig anyanyelvi környezetben), hogy szánjon némi időt a kiejtése fejlesztgetésére. Én legalábbis nagyon sokat nyertem vele, mint például:

• nyilván ami az elsődleges cél volt, vagyis a gyerek kiejtését sokkal tudatosabban tudom alakítani (vagy legalábbis nem rontom el, amit az anyanyelvi videókból szépen felszed)
• más helyzetekben is sokkal magabiztosabban szólalok meg angolul
• rengeteget dobott a hallás utáni értésemen, hogy jobban megismertem a hangokat, sokkal „tisztábban” hallom a szövegeket
• végig nagyon jól szórakoztam, élveztem minden percét (erősen addiktív)
• szereztem jó pár vidám percet a férjemnek is, sírva röhögött rajtam, míg egy-egy hangot begyakoroltam :)

Jó szórakozást! :)